Egyre többen hangsúlyozzák ma már azt, hogy elengedhetetlen a múltunk - vagyis leginkább a gyermekkorunkban történt események - tudatos feldolgozása: pszichológiai szakemberek, tudósok, guruk, coach-ok, életvezetők, spirituális úton járók. Mindegyikük egyetért abban, hogy nem spórolható meg a múltunkkal való szembenézés ahhoz, hogy boldogabb megéléssel, szabadabb jövőt tudjunk tervezni magunknak. 

Aki ugyanis a múltban ragad - a kellemetlen emlékeket elnyomva/tagadva/hárítva - annak az életében rendszeresen felbukkannak ennek kivetülései (projekciói): a válaszreakcióinkban, a szituációink (félre)értelmezésében, az önszabotázsban, mások (téves) el/megítélésében, de akár mentális és végül fizikai betegségeink képében is. 

Akár hiszel ebben, akár nem, ez ettől még tény marad.

Persze kérdezhetnéd, hogy minek mindig mindent túlagyalni? 

Erre azt válaszolnám, hogy a tudatosság választása a Te saját felelősséged és döntésed.

Vannak akik tudatosság és intellektualizálás nélkül "zsigerből" hoznak jó döntéseket életükben, intuitívan. Együttműködnek a természet törvényeivel, önazonosak, és ezzel a környezetüket is szolgálni tudják, így kivételes adottságaiknak köszönhetően nem érzik szükségét az "agyalásnak". 

Emellett ha Te kedves Olvasó, tudatosan éled a napjaid és egy ideje önismereti úton vagy, akkor bizonyára neked sem fogok semmilyen újdonsággal szolgálni. Megtisztel, ha mégis végig olvasod, és köszönöm, ha konstruktív hozzászólásoddal még színesebbé teszed a leírtakat. 

Saját megértési szintemen én felelősnek érzem magam abban, hogy továbbadjam azon nézőpontokat, amelyek képesek számunkra más megvilágításba helyezni múltunk eseményeit - gyógyulásunk érdekében. 

Azok számára írok tehát, akik eddig az önismeretnek és tudatosságnak nem tulajdonítottak jelentőséget, de úgy érzik elakadtak az életükben, nem találják a kiutat a problémáikból, vagy éppen a fejlődési lehetőségeket, saját helyüket a világban. Az önismeret is egy opció a számos önfejlesztési módszer mellett, sőt, talán sok kellemetlenségtől kímélhetnénk meg magunkat, ha felnőttéletünket mindjárt ezzel kezdenénk. 

A múlt feldolgozása - "tényleg szükségem van erre?"

Ahhoz, hogy ezt megtudd és később inspirációt kapj ennek feldolgozásához, először is gondold végig, milyen egy átlagos hétköznapod "boldogság-szintje": 

• örömmel és elégedettséggel teszel-veszel mindennap vagy nehezedre esik elkezdeni a napod? 
• alapvetően boldog embernek érzed magad, vagy inkább fáradtnak, enerváltnak, fásultnak? 

• kisebb bökkenők jelentkeznek az életedben, amelyeket könnyedén rendezel, vagy rendszeresek életedben a családi és munkahelyi konfliktusok, visszatérő kellemetlen élethelyzetek?
• milyennek látod a szüleid és nagyszüleid életvezetését? Boldogok, egészségesek / boldogtalanok, betegesek?
• milyennek látod a tágabb környezetedet: könnyen fogadod be az emberek sokszínűségét vagy inkább azt érzed, hogy nem érted meg őket?

A válasz amit ezekre a kérdésekre adtál, nagyjából már felvázol egy képet arról, hogy mennyire vagy "terhelt".

Ha a kérdések elejére adtál pozitív választ, akkor esélyes, hogy nem kaptál/választottál nehéz "útravalót" erre az életedre: ezt bizonyítja a téged körülvevő szeretetteljes, boldog családi légkör, és a sikeres, viszonylag problémamentes együttműködés a környezeteddel. Jól érzed magad a bőrödben, a helyeden vagy. 

Ha a kérdések második részére adtál pozitív választ, akkor lehet, hogy 

• nem úgy alakul az életed vagy a kapcsolataid, ahogy azt tervezted, 
• vagy éppen megvan mindened de mégsem érzed magad boldognak, 
• vagy csak úgy érzed, hiányzik valami az életedből, 

és ekkor talán érdemes lenne mélyebbre menned saját önismeretedben. Ez a Te Döntésed! 

Nem hagyhatjuk továbbá figyelmen kívül az előző generációk életét sem, hiszen Te hozzájuk érkeztél - és anélkül viszed tovább a nehézségeiket és folytatnád a sort, hogy ennek tudatában lennél. Mert eddig nem láttál rá. 

De a témáról bővebben majd később. 

***

Ha tehát a fejlődés mellett döntesz, akkor van egy rossz és egy jó hírem: nagy munka vár rád!

 Ennek eredményeképpen azonban - és ez az inspiráció - egyre többször érzed magad könnyedebbnek, szabadabbnak, felszabadultnak és rengeteg "a-ha" élménnyel leszel gazdagabb. 

Miközben felelősséget vállalsz magadért, rátalálsz valódi önmagadra, megleled a válaszaidat és megszűnik a belül érzett üresség. Önmagad megismerése, elfogadása, megbecsülése, értékelése által boldogabbá válsz és ezzel párhuzamosan a világod és szűkebb-tágabb környezeted is egyre harmonikusabbá válik. 

Ez a Te felelősséged és hozzájárulásod a kollektív tudathoz.

"Hogyan fogjak hozzá?"

Következő lépésként azt vizsgáld meg, hogy milyen mértékben terhelt a múltad olyan történetekkel, amelyek kellemetlen nyomot hagytak benned, ezek lesznek a kiindulópontok a múlttal való feldolgozásban. 

Ehhez segít, ha a következő kérdésekre válaszolsz magadnak:

• milyen gyakran érzed úgy, hogy egy-egy szituációra másképpen is reagálhattál volna, mint ahogy megtetted? Ráadásul többször jön veled szembe, mint szeretnéd? Ekkor ugyanis a veled történtek megérintették azt az érzelmet benned, amivel dolgod lesz a feldolgozási folyamatban. Csak jegyezd fel a szituációt, később lesz időd kibontani a történetét.
• vannak-e érzékeny vagy akár tabutémák az életedben, akár a családban, vagy barátaid körében, melyeket nem érintesz, és mások sem érinthetnek, mert fájdalmat okoznak neked? Itt lesznek az olyan elnyomott és fel nem dolgozott érzelmek, amelyekkel dolgod lesz.
• vannak-e önsorsrontó gondolataid, tetteid, amivel szabotálod a mindennapjaidat? Ül-e a válladon az a bizonyos "kisördög", aki minduntalan elbizonytalanít, akárhányszor valami újba dologba kezdenél? Hallod a hangot a fejedben, aki mindig letöri a bátorságodat? Ha bizony ott ül és a hangot is hallod, vele is el kell majd beszélgetned, később.

Nos, kezdetnek ennyi elég lesz. 

Ezeket a válaszokat gyűjtögesd össze, írj hozzá akár később is, amikor eszedbe jut egy-egy újabb élmény, történet. Ezeket az élményeket kell az önismereti utad során majd feldolgoznod, ami nem áll másból, mint egyesével elővenni őket újra: átélni, leírni a megszülető érzelmeidet, majd az egészet a mostani éneddel és új tudásoddal újra-értelmezned. Minderre pedig a legalkalmasabb pillanat, amikor ÉN-időd van, vagyis nyugalomban vagy és nem zavar senki. 

***

Ehhez a munkához szeretnék most adni néhány támpontot, amivel ha megbarátkozol, újszerű nézőpontokat és tudást ad a kezedbe a múltban történt események átértékeléséhez. Ezek nélkül nem fog menni a horizontod tágítása és jelenségek átértelmezése. 

Légy ellazult és nyitott. 

Bízz a saját gyógyító erődben.